Ugrás a fő tartalomra

Buszozni, vagy nem?

Érdekes dolog történt, kb. 2 órája. Mesélek:

Vígan vártunk a 14:08-as buszra. Hát 14:25 körül ide is ért. DE a “kedvenc” sofőr bácsikkal (Pöcze Gyula bá’ ). S akkor kezdődött, EdÉt az öcsémet nem engedte fel a buszra, mondta: “Mert már többször át szöktél a szomszédos faluba!”. S el kezdte lefelé taszigálni a buszról. Itt szóltam, “Két percet várjon! Két perc!”, mert láttam, hogy a busz amivel anyámék jöttek megjött. Ezek után Gáborral vitázott, majd letessékelte Őt is. Ekkor szól be valaki valakinek (nem emlékszem, s nem is figyeltem). Csak az biztos, hogy Gábor vissza szólt, s erre Gyula bá’ fel emelte a kezét ütésre. Gábor megfogta a kezét, s tusakodtak. Egy pillanatig gondolkodtam, majd közéjük álltam (nem is én, inkább a robot pilótám). Lehiggadtak egy kicsit, s a busz elment. Itthon aztán eldöntöttük, hogy feljelentjük.

Kérdéseim:

Mért kell 20,9km útra 25km bérletet venni?

Mért baj hogy valaki leutazza azt a 4,1km-t?

Mért dolgozhat egy ilyen ember buszon?

Ha az ügy folytatódik meg írom! Jegyetek jók!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...