Ugrás a fő tartalomra

Egy nyugis nap!

Ma igazából nem volt semmi! Egy két érdekes dolog történt, de inkább mesélek:

Van egy Évi nevű anya, egy Balázs apa, 3 gyerek, Atis (kb. 5 éves), Andi(8 éves), Aida(6 éves)!(Nem valódi nevek!)

Balázs megveri Atist, megrugdalja! Évi menti ki a kezeiből…

Nem sokkal később, a tévéjük össze törik, erre Balázs, meg fojtogatja Évit! Aki elmenekül a padlásra! Atis Idézem, “Inkább becsuktam a szemem, mert féltem, hogy bántana!” A család egy nyomor faluban lakik! Utána elmentek egy anya otthonba, ott Balázs betörte az ajtót ráhívták a rendőröket! Mikor oda értek a gyerekek: “Jé van fürdő, jé van WC!” Atis mikor oda értek: “Így jó lesz, apa legalább nem bántja anyát!”

A lényeg, nem értem, miéért csak akkor van családon belül erőszak, a vér folyik?

Tinánál tegnap volt érdekes, ügye bár a Júlia mondta amit mondott. Ezen felbuzdulva most mindenki, azt hajtogatja, a Tinának nincsenek is jogai! Ezt sem értem, hogy mondhat, ilyet egy gyermekvédelmis?

Más nem volt! Jó éjt!
Nap mondata:

“Sajnos innen is mindenki észreveszi, h országotok kissé süllyed” (c)

Réka (Külföldön élő Magyar)

U.I.: Az oldalra tettem fel pár dolgot: versek, történetek, fordítások, régi blogok, s Tináról a 2006-os képeket!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérin