Ugrás a fő tartalomra

Egy nyugis nap!

Ma igazából nem volt semmi! Egy két érdekes dolog történt, de inkább mesélek:

Van egy Évi nevű anya, egy Balázs apa, 3 gyerek, Atis (kb. 5 éves), Andi(8 éves), Aida(6 éves)!(Nem valódi nevek!)

Balázs megveri Atist, megrugdalja! Évi menti ki a kezeiből…

Nem sokkal később, a tévéjük össze törik, erre Balázs, meg fojtogatja Évit! Aki elmenekül a padlásra! Atis Idézem, “Inkább becsuktam a szemem, mert féltem, hogy bántana!” A család egy nyomor faluban lakik! Utána elmentek egy anya otthonba, ott Balázs betörte az ajtót ráhívták a rendőröket! Mikor oda értek a gyerekek: “Jé van fürdő, jé van WC!” Atis mikor oda értek: “Így jó lesz, apa legalább nem bántja anyát!”

A lényeg, nem értem, miéért csak akkor van családon belül erőszak, a vér folyik?

Tinánál tegnap volt érdekes, ügye bár a Júlia mondta amit mondott. Ezen felbuzdulva most mindenki, azt hajtogatja, a Tinának nincsenek is jogai! Ezt sem értem, hogy mondhat, ilyet egy gyermekvédelmis?

Más nem volt! Jó éjt!
Nap mondata:

“Sajnos innen is mindenki észreveszi, h országotok kissé süllyed” (c)

Réka (Külföldön élő Magyar)

U.I.: Az oldalra tettem fel pár dolgot: versek, történetek, fordítások, régi blogok, s Tináról a 2006-os képeket!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...