"A világ lett az otthonom, a számitógépem pedig az ajtaja, melyen keresztül a szavak úgy bomlanak ki, mint a regényeim fonala. Ahol leveleim úgy táplálják a blogom, ahogy egy folyó a tengert. Ahol a képek végtelen teszik a pillanatot. Ahová bezárkozom, ha írni szeretnék, vagy ha a focira vagyok kiváncsi. Az ablakom ami a világra nyílik!"
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése