Kicsit összefoglalom hogy is történt. Az első telefon hívástól, a hazaérkezésig.
Mikor kiderült nem mehetek a szociális ápoló - gondozó képzésre, elegünk lett, kifogytunk az ötletekből. Nem maradt más, mint egy olyen emberhez fordunk aki tud tenni valamit. Felhívtuk hát az állampolgári jogok országgyülési biztosát. Meglepetésünkre nagyon hamar kaptunk időpontot (2-3 hét). Szeptember 2-án útra keltünk. Aútópályán fel... Pest szívébe. A közlekedés számomra félelmetes, a házak nagyon szépek. Kis kavarodás után megletük a hivatalt. Egy kicsit vártunk, majd Anyu és én bementunk. Egy kedves asszony fogadott minket. Kb. egy órát voltunk bennt, és elmeséltünk mindent. A kezdetektől, egészen a munkaügyiközpont nem tájékoztatásáig. (Ez utóbbin nagyon meg lepődött az ügyintéző.) Eközben egy hullát találtak a szembeni nyulvános WC-ben. (Kicsit sajnálom, hogy nem tdhatom meg, hogy természetesen, vagy erőszakosan halt-e meg...) Késöbb megkaptam az én példányomat (ez látható allant), és haza indultunk. Amit kicsit sajnálok, hogy nem tudni meddig fog tartani, mert nekik nincs határidejük, de ha több mint két hónap(!), akkor kapok egy iratszámot és egyjelszót amivel beléphetek az oldalukra. Ott láthatom hol tart a ügyem. Utánna ebédeltünk a Budaörsi Tesco-ban. Bevásároltunk, és Tinával kaméleonokat néztünk. Vissza haza az autópályán. Ennyi volt eddig.
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.


Megjegyzések
Megjegyzés küldése