Kicsit összefoglalom hogy is történt. Az első telefon hívástól, a hazaérkezésig.
Mikor kiderült nem mehetek a szociális ápoló - gondozó képzésre, elegünk lett, kifogytunk az ötletekből. Nem maradt más, mint egy olyen emberhez fordunk aki tud tenni valamit. Felhívtuk hát az állampolgári jogok országgyülési biztosát. Meglepetésünkre nagyon hamar kaptunk időpontot (2-3 hét). Szeptember 2-án útra keltünk. Aútópályán fel... Pest szívébe. A közlekedés számomra félelmetes, a házak nagyon szépek. Kis kavarodás után megletük a hivatalt. Egy kicsit vártunk, majd Anyu és én bementunk. Egy kedves asszony fogadott minket. Kb. egy órát voltunk bennt, és elmeséltünk mindent. A kezdetektől, egészen a munkaügyiközpont nem tájékoztatásáig. (Ez utóbbin nagyon meg lepődött az ügyintéző.) Eközben egy hullát találtak a szembeni nyulvános WC-ben. (Kicsit sajnálom, hogy nem tdhatom meg, hogy természetesen, vagy erőszakosan halt-e meg...) Késöbb megkaptam az én példányomat (ez látható allant), és haza indultunk. Amit kicsit sajnálok, hogy nem tudni meddig fog tartani, mert nekik nincs határidejük, de ha több mint két hónap(!), akkor kapok egy iratszámot és egyjelszót amivel beléphetek az oldalukra. Ott láthatom hol tart a ügyem. Utánna ebédeltünk a Budaörsi Tesco-ban. Bevásároltunk, és Tinával kaméleonokat néztünk. Vissza haza az autópályán. Ennyi volt eddig.
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)


Megjegyzések
Megjegyzés küldése