“A világ lett az otthonom, a számítógépem pedig az ajtaja, melyen keresztül a szavak úgy bomlanak ki, mint a regényeim fonala. Ahol leveleim úgy táplálják a blogom, ahogy egy folyó a tengert. Ahol a képek végtelen teszik a pillanatot. Ahová bezárkózom, ha írni szeretnék, vagy ha a focira vagyok kíváncsi. Az ablakom ami a világra nyílik!”
(Paulo Coelho extico)
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése