Sok minden történt, de igazából kevés látható dolog.
A legfontosabb Rebi. Nem tudom mit szeretnék, vagy gondolok. RoboCicc nagyon közel áll hozzám. Aki ismer tudja mit szeretnék. Átölelni, megcsókolni, érezni. Amennyire most bizonytalan vagyok, sejtem akkor ennyire biztos lennék, mit is szeretnék. A legjobb ötletet választottuk, várunk, mert valami visszatart minket. Szeretem, nagyon is, de félek elvesztem, ha megpróbáljuk.
A másikak, hogy nincs netem, talán jövőhéten lesz. Addig mobilról vagyok. A rehab alakul, mást most nem akarok. Ja, három napra kirándulok majd. :D (Nov. 5-6-7.)
Tudom keveset írtam, de még nem szeretném elszólni a dolgokat. :S
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése