Hát ez is megvolt, igaz bénáztam pár kört. A palacsinta tésztába kevés lisztet tettem, de legalább most a sót nem hagytam ki. Az összes tejet is felhasználtam, pedig a csoki öntethez kellet volna méd. Azán azért verrem, még egy litert. A gáz túl magason molv, és elég sokat - kicsit - odaégettem. A töltelék, voszont jól sikerült. Pont eltaláltam a fahéj mennyiséget. A leves meg a tészta már nem volt nehéz. (Sima leveskocka plusz tészta.) Az ötlet jogvédett! Képek:
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése