Itt a vége fuss el véle… Az üveghegyen túlra. A győri vonaton vagyunk, várom a következő nyaralást. Jó volt, szép és tartalmas. Köszönöm mindenkinek akivel eme öt napbab taliztam, föleg: Mona, Adam, Gyula, Zoli, Zoli bá’. Ennyi volt, vége van!
U.I.: Félelmetes a vonta legutolsó kocsija. Rángat és ugrál, ja meg lüktet. :S
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése