Épp robog velünk a vonat hazafelé (Pest felé). Hát jó volt, de ez valóban egy régi nyár lett. Sok story, sok kép és videó keszül. Várom a kövezkező nyaralást is. Nem tudom, s talán nerm is lehet össze foglalni milyen volt. Inkább Miskolcot összegzem: Nekem tetszik, szép város. Az hogy dombokra épült nagyon tetszik. Viszont valóban egy ipar város, s kicsit drágábbnak éreztem mint Győr. Csajokból csak kevés volt aki tetszet. Fétisemet pedig hoppon maradt. Akiátás szinte mindenhol szépvolt. Az embereken látszott a kilátástalanság, de velünk azért probáltak jófejek lenni. Summázva: Csak a tájért nem költöznék ide!!!
Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése