Épp robog velünk a vonat hazafelé (Pest felé). Hát jó volt, de ez valóban egy régi nyár lett. Sok story, sok kép és videó keszül. Várom a kövezkező nyaralást is. Nem tudom, s talán nerm is lehet össze foglalni milyen volt. Inkább Miskolcot összegzem: Nekem tetszik, szép város. Az hogy dombokra épült nagyon tetszik. Viszont valóban egy ipar város, s kicsit drágábbnak éreztem mint Győr. Csajokból csak kevés volt aki tetszet. Fétisemet pedig hoppon maradt. Akiátás szinte mindenhol szépvolt. Az embereken látszott a kilátástalanság, de velünk azért probáltak jófejek lenni. Summázva: Csak a tájért nem költöznék ide!!!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése