Tegnap jött meg a Mona párja: Gyula. Ennek örömére egy tök hangulatos kis ivóban voltunk. Kb. 4 kör után meglepetésünkre kaptunk egy ajándék kört. Utánna ettünk egy jót, megint kapuccsinóztam egyet. Haza jöttünk, Adam kicsit szarul volt. Kaját csináltunk, jöttek a rokonok, keszültek viedók. Jó volt. Jött egy rosz hír is: [cenzúrázva].
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése