17 órája! Most, hogy aludtam jobban vagyok. Nem is igazán vagyok ideges! De anyu mellett lenni szenvedés! Cigizik, s max. csak sejti hogy leszokóban vagyok! Te meg ott állsz epekedve, csak egy slukkot! (Na, jó ennyire nem drasztikus!) Sokszor jut eszedbe, kéne egy szál cigi! Éjjel még irok egy bejegyzést a Harry Potter és az azkabani fogoly, és a Penge: Szentháromság után! Most viszont éhesek a macsekok!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése