12 órája! Most is széldögök, és egyre ingerlékenyebb vagyok. Sikerült is két vitát már “kiharcolnom”. Itthon amúgy senki nem tudja, hogy leszokóban vagyok! Koncentráció még megy, de nagyon unatkozom! Mondtam már hogy szédülök? Most már kicsit könnyebb, de így is nehéznek érzem! Ez a blogolás tartja a lelket bennem! A lényeg a nikotin már nincs a szervezetemben! Ja, és szédülök (csak ha ülök)!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése