Az Index forum extico-on talált link talán választ ad a kérdésre!
Mindenkinek ajánlom! Főleg azoknak akik azt hiszik ez betegség…
A cikket a tovább megnyomásával találod meg! :D
Fétisek világa
Latexbe cuppantott nők, összekötözött combok, cipősarkak nyaldosása - ezek ugranak be, ha azt mondjuk fetisizmus, és nem állunk messze a valóságtól. Vannak azonban fétis nélküli fetisiszták és fetisisztának nevezett perverzek is. Tisztázzuk a dolgokat.
A szexuális fetisizmus hivatalosan a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben.
Abban az esetben minősül betegségnek a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.
Ez azonban igen ritka, az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésnek egy különleges - egyesek szemében visszatetszést keltő - formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.
A tárgyakra irányuló vonzalom elsőként a természeti népeknél és a sámánisztikus kultúrákra volt jellemző, és elsősorban természetfeletti (gyógyító) erőket tulajdonítottak az imádott, tisztelt tárgyaknak. Szexuális vonatkozásban először Binet, francia pszichológus említi, de maga a fogalom Freud hatására vált közismertté. A fétis jelensége, jelentése csak a szexuális forradalommal, a nemiség szigorú határainak feloldódásával hatolt be a köztudatba. A szokatlan szexuális viselkedést immáron nem minősítették elmebajnak, a szakirodalom a szexuális zavarokra határozott definíciókat alkotott - többek között a fetisizmusra és a parafíliákra, valamint a köztük húzódó határra is - és igyekeztek elkülöníteni az egészséges szexuális viselkedést és a kezelendő zavart.
Az öröm forrása
A valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét. A tárgy tehát önmagában, egyéb szexuális impulzusok (férfi/női test jelenléte) is képes kiváltani az izgalmi állapotot vagy legalábbis annak lehetőségét. Haladó fetisisztáknál, azaz nem divatfetisisztáknál ez a jelenség hatványozottan tapasztalható, és a tárgy jelenléte elengedhetetlen az aktus valamely szakaszában.
Kutatók különbséget tesznek formára és anyagra irámyuló fétis között, vagyis amikor egy tárgy e két lényegi tulajdonsága miatt váltja ki az érzéki hatást. Anyagfetisizmus esetén az eszköz anyaga a meghatározó, vagyis a fetisiszta nem ragaszkodik magához a tárgyhoz, csakis annak matériájához (ez lehet bőr, PVC, szőrme, selyem, gyapjú, farmer, nejlon, szatén, latex, gumi…), míg formafetisizmus esetén nem baj, ha a tárgy elvész, elkopik, tönkremegy, ha ugyanabból a formából a készlet pótolható. Előfordul, hogy idővel a tárgyhoz való ragaszkodás megszűnik, átalakul, vagy további fétisekkel egészül ki.
A valóságban a fetisizmus sokkal összetettebb, individuálisabb jelenség, semmint hogy egyszerű kategóriákkal megmagyarázható legyen. Van, hogy két fetisiszta hasonló tárgyakért rajong, de szinte elképzelhetetlen, hogy egyazon tárgy mindkettőjük számára lenyűgöző legyen. Példának okáért könnyen lehet, hogy egy rózsaszín lakkfűző ébreszt gerjedelemt valakiben (mondjuk, az anyaga miatt), egy másik fűzőrajongó azonban a fekete darabokra esküszik, de azt sem magán szereti, hanem partnere látványa hozza lázba. Egyéne válogatja, hogy ki mire és miért izgul fel. Vannak, akik azért vágyják az iskolai egyenruhákat, mert azok a fiatal kisiskolást jelképezik számukra, de az adott eszköz tucatnyi más jelentést hordozhat magában. Néha előfordul, hogy maga a vonzódás egy specifikus ruhadarab iránt korábbi viselője (használója) miatt alakul ki.
Az alkotások azonban nem mindig kapnak nagy elismerést a közönségtől.
Eltérő és bizonytalan véleményekkel találkozhatunk a fétis kialakulását és miértjét illetően, de a szakértők többsége azt valószínűsíti, hogy valamiféle kondicionálásról van szó, vagyis olyan szokásokról, amelyek idővel rögzülnek, míg néhány szakember úgy tartja, hogy egy konkrét eseményhez köthető a fétis kialakulása. Konkért és biztos elmélet tehát nem létezik a fétis kialakulását illetően, de kísérleteket sem nagyon végeznek a témában.
A leggyakoribb fétisek
Felmérések alapján tudjuk, hogy mik azok a tárgyak, szokások, amelyek az emberekből a legnagyobb izgalmat váltják ki és amelyek fétissé válnak. Egyértelműen dobogós helyet foglalnak el a cipők és a legkülönfélébb lábbelik (tűsarkú, lakkcsizma, gumicsizma…), de a ruhaneműk sikere is vitathatatlan a fetisiszták körében. A combfixtől kezdve, a különleges fehérneműkön át (fűző, tanga, bőrbugyi), egészen az egész testet befedő latexoverálokig, a lista végtelen. Döntő elem lehet a ruhadarab anyaga (selyem, latex, gumi, bőr), színe, tervezője és mérete. A bőr- és lateximádat egyéne válogatja, hogy miért vonzó. Van, akiben már az anyag puszta látványa pornografikus és szadomazó élményeket ébreszt, illetve a zárt és szűk ruha a bezártság, a fulladás állapotát is szimbolizálhatja. Sokan a bőrszerelés hatására dominává vedlenek át, míg a partner kiszolgáltatottá.
A fej, a nyak, a hát, a lábfej, az ujjak, a derék, a mellek, a kézfej és további testrészek iránt táplált vonzódás olykor tudattalanul jelentkezik, de tény, hogy szenvedélyünk forrása lehet. (Nem véletlen a mellnagyobbítás vagy a szoros fűzőviselés). Úgy elélvezni, hogy közben partnerünk hajába kapaszkodunk, vagy éppen az ujját szopjuk, nem ritka, de előfordul, hogy közösülés során a lábfej puszta látványától, netán harapdálásától hatványozódik a gyönyör. Van, aki azért hatol kedvesébe hátulról, hogy szeretkezés közben a nő hátát lássa, míg mások erős késztetést éreznek arra, hogy a partner popsiját markolásszák nagy odaadással.
Ugyancsak a fétis fogalomkörébe tartozik a beöltözés művészete, vagyis ha az ember kosztümbe, netán nő létére férfi, férfiként női ruhákba bújik. Magának az egyenruháknak is megvan a sajátos hatásuk (nem összetévesztendő az egyenruhások iránt érzett vonzalommal). A test díszítéséül szolgáló ékszerek és egyéb kiegészítők ugyancsak a szexuális hajtóerő katalizátorai lehetnek. Ide tartoznak a testékszereken felül az olyan kiegészítők, mint a szemüveg, a cigaretta, a kesztyű vagy éppenséggel a szemüveg. A lista pedig még messze nem ért véget. A szexboltok polcain sem véletlenül találkozhatunk orvosi műszerekkel (hüvely-, illetve análtágító, katéter, kényszerzubbony) és az elsősegélydoboz kellékeivel. Ezek is mind szexuális fantáziáink és igényeink kielégítését szolgálják.
[origo]
Mindenkinek ajánlom! Főleg azoknak akik azt hiszik ez betegség…
A cikket a tovább megnyomásával találod meg! :D
Fétisek világa
Latexbe cuppantott nők, összekötözött combok, cipősarkak nyaldosása - ezek ugranak be, ha azt mondjuk fetisizmus, és nem állunk messze a valóságtól. Vannak azonban fétis nélküli fetisiszták és fetisisztának nevezett perverzek is. Tisztázzuk a dolgokat.
A szexuális fetisizmus hivatalosan a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben.
Abban az esetben minősül betegségnek a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.
Ez azonban igen ritka, az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésnek egy különleges - egyesek szemében visszatetszést keltő - formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.
A tárgyakra irányuló vonzalom elsőként a természeti népeknél és a sámánisztikus kultúrákra volt jellemző, és elsősorban természetfeletti (gyógyító) erőket tulajdonítottak az imádott, tisztelt tárgyaknak. Szexuális vonatkozásban először Binet, francia pszichológus említi, de maga a fogalom Freud hatására vált közismertté. A fétis jelensége, jelentése csak a szexuális forradalommal, a nemiség szigorú határainak feloldódásával hatolt be a köztudatba. A szokatlan szexuális viselkedést immáron nem minősítették elmebajnak, a szakirodalom a szexuális zavarokra határozott definíciókat alkotott - többek között a fetisizmusra és a parafíliákra, valamint a köztük húzódó határra is - és igyekeztek elkülöníteni az egészséges szexuális viselkedést és a kezelendő zavart.
Az öröm forrása
A valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét. A tárgy tehát önmagában, egyéb szexuális impulzusok (férfi/női test jelenléte) is képes kiváltani az izgalmi állapotot vagy legalábbis annak lehetőségét. Haladó fetisisztáknál, azaz nem divatfetisisztáknál ez a jelenség hatványozottan tapasztalható, és a tárgy jelenléte elengedhetetlen az aktus valamely szakaszában.
Kutatók különbséget tesznek formára és anyagra irámyuló fétis között, vagyis amikor egy tárgy e két lényegi tulajdonsága miatt váltja ki az érzéki hatást. Anyagfetisizmus esetén az eszköz anyaga a meghatározó, vagyis a fetisiszta nem ragaszkodik magához a tárgyhoz, csakis annak matériájához (ez lehet bőr, PVC, szőrme, selyem, gyapjú, farmer, nejlon, szatén, latex, gumi…), míg formafetisizmus esetén nem baj, ha a tárgy elvész, elkopik, tönkremegy, ha ugyanabból a formából a készlet pótolható. Előfordul, hogy idővel a tárgyhoz való ragaszkodás megszűnik, átalakul, vagy további fétisekkel egészül ki.
A valóságban a fetisizmus sokkal összetettebb, individuálisabb jelenség, semmint hogy egyszerű kategóriákkal megmagyarázható legyen. Van, hogy két fetisiszta hasonló tárgyakért rajong, de szinte elképzelhetetlen, hogy egyazon tárgy mindkettőjük számára lenyűgöző legyen. Példának okáért könnyen lehet, hogy egy rózsaszín lakkfűző ébreszt gerjedelemt valakiben (mondjuk, az anyaga miatt), egy másik fűzőrajongó azonban a fekete darabokra esküszik, de azt sem magán szereti, hanem partnere látványa hozza lázba. Egyéne válogatja, hogy ki mire és miért izgul fel. Vannak, akik azért vágyják az iskolai egyenruhákat, mert azok a fiatal kisiskolást jelképezik számukra, de az adott eszköz tucatnyi más jelentést hordozhat magában. Néha előfordul, hogy maga a vonzódás egy specifikus ruhadarab iránt korábbi viselője (használója) miatt alakul ki.
Az alkotások azonban nem mindig kapnak nagy elismerést a közönségtől.
Eltérő és bizonytalan véleményekkel találkozhatunk a fétis kialakulását és miértjét illetően, de a szakértők többsége azt valószínűsíti, hogy valamiféle kondicionálásról van szó, vagyis olyan szokásokról, amelyek idővel rögzülnek, míg néhány szakember úgy tartja, hogy egy konkrét eseményhez köthető a fétis kialakulása. Konkért és biztos elmélet tehát nem létezik a fétis kialakulását illetően, de kísérleteket sem nagyon végeznek a témában.
A leggyakoribb fétisek
Felmérések alapján tudjuk, hogy mik azok a tárgyak, szokások, amelyek az emberekből a legnagyobb izgalmat váltják ki és amelyek fétissé válnak. Egyértelműen dobogós helyet foglalnak el a cipők és a legkülönfélébb lábbelik (tűsarkú, lakkcsizma, gumicsizma…), de a ruhaneműk sikere is vitathatatlan a fetisiszták körében. A combfixtől kezdve, a különleges fehérneműkön át (fűző, tanga, bőrbugyi), egészen az egész testet befedő latexoverálokig, a lista végtelen. Döntő elem lehet a ruhadarab anyaga (selyem, latex, gumi, bőr), színe, tervezője és mérete. A bőr- és lateximádat egyéne válogatja, hogy miért vonzó. Van, akiben már az anyag puszta látványa pornografikus és szadomazó élményeket ébreszt, illetve a zárt és szűk ruha a bezártság, a fulladás állapotát is szimbolizálhatja. Sokan a bőrszerelés hatására dominává vedlenek át, míg a partner kiszolgáltatottá.
A fej, a nyak, a hát, a lábfej, az ujjak, a derék, a mellek, a kézfej és további testrészek iránt táplált vonzódás olykor tudattalanul jelentkezik, de tény, hogy szenvedélyünk forrása lehet. (Nem véletlen a mellnagyobbítás vagy a szoros fűzőviselés). Úgy elélvezni, hogy közben partnerünk hajába kapaszkodunk, vagy éppen az ujját szopjuk, nem ritka, de előfordul, hogy közösülés során a lábfej puszta látványától, netán harapdálásától hatványozódik a gyönyör. Van, aki azért hatol kedvesébe hátulról, hogy szeretkezés közben a nő hátát lássa, míg mások erős késztetést éreznek arra, hogy a partner popsiját markolásszák nagy odaadással.
Ugyancsak a fétis fogalomkörébe tartozik a beöltözés művészete, vagyis ha az ember kosztümbe, netán nő létére férfi, férfiként női ruhákba bújik. Magának az egyenruháknak is megvan a sajátos hatásuk (nem összetévesztendő az egyenruhások iránt érzett vonzalommal). A test díszítéséül szolgáló ékszerek és egyéb kiegészítők ugyancsak a szexuális hajtóerő katalizátorai lehetnek. Ide tartoznak a testékszereken felül az olyan kiegészítők, mint a szemüveg, a cigaretta, a kesztyű vagy éppenséggel a szemüveg. A lista pedig még messze nem ért véget. A szexboltok polcain sem véletlenül találkozhatunk orvosi műszerekkel (hüvely-, illetve análtágító, katéter, kényszerzubbony) és az elsősegélydoboz kellékeivel. Ezek is mind szexuális fantáziáink és igényeink kielégítését szolgálják.
[origo]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése