Ugrás a fő tartalomra

Ideje életre kelni

A blogom úja indulását az nehezítette addig, hogy nem is igazán tudtam mit akarok. Mennyit szeretnék leírni, s ebből mennyit kiadni. Rá kellet jönnöm, hogy pusztán utópisztikus elképzelés, hogy mindent leírok, s ezt az emberek nem használják fel ellenem, vagy azok ellen akiket szeretek. Persze megtehetem, hogy bezárom a bogot, s csak magamnak írok, de az már nem blog. Sőt, akkor mért ide írnám.

Így egy keskeny határt hagytam. Valódi cenzúrát fogok használni. Nem fogom leírni azokat a dolgokat, amik esetleg negatívan érinthetik szeretteimet. A sajátjaimat én tudom kezelni, azok meg maradnak. Ezzel viszont felmerül a kérdés, akkor mit fogok leírni unalmas életemből? A válasz egyszerű, az edzés, az történeket, és úgy döntöttem ide jönnek a történeteim is. Ennek jogállásait is kicsit megváltoztatom. De ezt mindig meg fogom írni, hogy mennyire használható fel az adott történet. Visszamenőleg viszont él a "Minden jog fenntartva! ©" jelzés.

Tervem szerint napi két poszt lesz, az  első a napi történet biztos jönni fog, a napló rész viszont akadozhat. Egy érdekesség, a blogom összekötöttem a Tumblrel, így ha ott valamit írok, az itt is megjelenhet. Amit itt az biztosan ott is meg fog jelenni!

Hirtelen ennyi, remélem ma még jelentkezem. Kik-es feladat jönne egyébként, az a napi mese dolog is!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...

A kennel

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót , de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben? Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt....

35. nap, egy kis merengő!

Véletlenül miközben a Nikit kerestem Facebook on bele botlottam a Dóriba. Egy olyan részét mesélem el a múltamnak amit lehet nem nagyon kéne. Lévén ezt Ő is látni fogja, mert bejelöltem. :D (Meg amúgyis olyan...) Dóri, ha jól emlékszem 4.-ben társult az osztályoz. A közelben lakott, így hamar barátságot kötöttünk. Megannyi emlék kötödik hozzá. Késöbb e barátságból adódóan ismertem meg Adrit (EdE nagy szerelmét), Danit és Dénest (ikrek), Kristófot, s még párakat. Apukája tesőr (volt?), náluk fogtam elöszőr fegyvert, és porcelán golyót. (Valószinüleg utoljára is.) Érdekes az anyukájára nem emlékszem. *-) Volt két macskája is, lehet innen a macska szeretetem... Most viszont egy másik történetet szertnék elmondani. Valamikor 5-ben lehetett, hogy eltörte a kezét. (Jó, nem ez a lényeg.) Egyik nap pedig overálban jött. Fura... Inkább nem is. Tisztán emlékszem rá. Felkar középig golt a jobb keze gipszbe. Egy rövid ujjú, rövid nacis, elöl zipzáros, fehér-sárga (föggőleges) csikos overál volt. ...