Mégmindig fáj a fejem…
Tegnap volt Adam ballagása. 6-kor kezdődött a nap. 8-ra jöttek értünk, és 9-kor kezdődött. Egy órás volt, találkoztam Hajnival is, és Gáborral. Az ünnepelt végül nem dopta hátra a csokrot, de vett telefond! :D A rokonsággal elvoltunk. Jó volt, kb. 7-kor mentünk le pályára. Arra emlékszem, hogy szinte csak söröztem, és volt 2 fontos beszélgetéesem. Szerencsére emlékszem rájuk! :) Máté meg nagyon jó fej, kellemsen csalódtam… 3-4 között mentünk haza. S egy trabiban aludtunk! Király volt! :D
Találkoztam Anival is tegnap. Mivel már egy kicsi - tényleg nem sok - pia már volt bennem, kérdeztem, és mondtam is olyat amit amúgy nem tettem volna meg. :) Elmondtam, hogy nem birok Rajta kiigazodni, és hogy sejtem a blogomat olvasa. Előrébb nem lettem, főleg hogy kaptam egy puszit! :$ Tuti megfogok Tőle bolondulni, vagy reménytelenségig bele szeretek. :) :$
Holnap újra munka, s a hétvégén rájöttem I’m no Superman… (A Dokik zenéje, Lazlo Bane előadásában.)
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=3xl2sAypyMg&hl=hu_HU&fs=1&border=1]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése