Voltam Nokia-ban szerződést írni. Elötte kellet elmenni az orvosi vizsgálatra. Mentem én, aztán jöttem is... Haza. Miután elmondtam az aszisztens nőnek, hogy rokkantositás végig vittem, de magát a státuszt nem vettem fel, saját kezüleg vitte átt a dokinőnek a papirom. Itt már kicsit paráztam most mi lesz. Elég rövid időn belül be is hívott a doktor néni. Oda adtam neki a szakértői véleményt... Áttnézte mondott valamit a szememről, utánna közölte várjam meg a főorvost, majd Ő dönt. Meg azt is mondta, hogy aki vizsgált egy elismert szaktekintély (Dr. Lajtay György Imre)! Így hát meg vártam a főorvos urat. Mikor megérkezett annyit mondott, hogy nem. Én meg, ohh. Meg is magyarázta miért. Valami olyasmit mondott, hogy mivel csak az eggyik szememet használom, és amiért nincs tér és mélység látásom az eggyik agyféltekémre lesz leterhelve. S a monotonia miatt egészségkárosulhatok. Ezekután inkább hazafelé vettem az irányt. Másnap - azaz ma. Elmentem a Nép Ügyvédjéhez mentem el. Hát érdekes volt. Ja, elötte felhívtam a Vakok és Gyengénlátok Szövetségét, mert észre vettem, hogy Maschke szerint 35% vagyok. Mint kiderült gyengénlátónak akkor számítok ha ez a százalék 65. Kár, de akkor mért vagyok félszemű a kormány és a dokik szerint is? Erre azt mondta a nagyon kedves néni, hogy csaljak, kérjem meg a szemdokimat írjon rá 65%-ot. Ezután irány a jogász néni. Ő mit mond! Csináljam vissza a rokkantosítást. Oké, de akkor egyszercsak legyek dinka? Másfelöl hogy a búbánatba titkoljam el? Szembetegséget... Okos nem? Hát mennyen a tudja hova! Kérdezem jogilag mint tehetek? Erre: Semmit! Szóval leléptem. Most majd probálok más forúmokat! Ennyi lenne mára!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése