Néha tök olyan érzésem van, hogy úgy vissza mennék 1994-be. Akkor voltam eddig a legboldogabb. Mesélek is rőla... Akkor voltam 10 éves, és harmadikas. :D Akkor még jártunk a mamiék kertjében. Minden nyáron 1 vagy több hónap ott. Hidjétek el felbecsülhetetlen. Ott biciklizni minden nap, az embernek semmi gondja nincsen. De ez 14 éve (nem semmi) elmúlt. Tina akkor még csak 4 éves volt... Félelmetes milyen gyorsan múlik az idő! Amiért ez eszembe jutott az egy szám volt de annak már vége... Nem is tudom én azokat az időket szerettem, ma már nincsenek olyan jó dance számok. Öregszem, ez van. Akkor is még szeretnék bulizni, élni... Hamarosan remélem!
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése