Néha tök olyan érzésem van, hogy úgy vissza mennék 1994-be. Akkor voltam eddig a legboldogabb. Mesélek is rőla... Akkor voltam 10 éves, és harmadikas. :D Akkor még jártunk a mamiék kertjében. Minden nyáron 1 vagy több hónap ott. Hidjétek el felbecsülhetetlen. Ott biciklizni minden nap, az embernek semmi gondja nincsen. De ez 14 éve (nem semmi) elmúlt. Tina akkor még csak 4 éves volt... Félelmetes milyen gyorsan múlik az idő! Amiért ez eszembe jutott az egy szám volt de annak már vége... Nem is tudom én azokat az időket szerettem, ma már nincsenek olyan jó dance számok. Öregszem, ez van. Akkor is még szeretnék bulizni, élni... Hamarosan remélem!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése