Jól kezdődött az év. Tinával lehettem, tavaj úgysem sikerült. Nagyon jó volt. 13 hónap után szerelmünk - szerintem - változatlan, ha nem erősebb. Nehezen engettem el, de el kellet. Fájt, hogy náluk oly sok vita van. Így nem lehet pihenni, tanulni. Meg is fogattam nem hagyom hogy bántsák senki semmilyen módon. Talán még annyit volt pár fogadalmam. Kiváncsi vagyok mennyi lesz meg évvégén! Leteszek a cigiről, nem csalom meg Tinát. S a suli. Na jobban oda figyelek, s nem lógok. Ennyi mára!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése