Ez egy érdekes poszt lesz, mert egy átirat. Az eredeti is itt van valahol a blogon, de inkább ezt teszem közzé. Lényegébe ugyan az, csak másképp fogalmazva.
Kissé sem izgulva érkeztem a Freibe. Nem sokkal érkeztem előbb, kiválasztottam a kávét. Rumosat ittam, mert éreztem, hogy kelleni fog az alkohol. Úgy is készültem, hogy még iszok mellé majd. Léna is befutott. Nem akartam érezni, semmilyen módon. Mindent kizártam. Egyből hellyel is kínáltam mielőtt bármit is tehetett volna. Leültünk, és csak nézett. Egy idő után meguntam, és jeleztem, ő hívott engem.
Bevallom tévedtem, nem arról akart beszélni amire tippeltem. Jól esett ez a tévedés, így megvolt az esélye, hogy másban is tévedek. Sajnos nem így lett. Kicsit kimásztam a csigaházamból, és jobban megnéztem. Látszik rajta, hogy már eszik glutént. Az arca kicsit pufibb lett, haja színtelen. Sőt bevallom, teljesen seszínű. Hiába néztem, már nem az volt akire emlékeztem. Remélem nem csak rájátszott. Mert az ahogy ki volt festve – mégha szolid is volt – kirázott a hideg. A körme is megnőtt, az is festve. Pedig tényleg szerettem, hogy odafigyelt rá. (Kösz Mami, hogy ezt belém nevelted.)
Sok mindenről beszélgettünk.Szóba került, hogy már Attis is úgy kezelik a szülei, mint akkor engem. Ennek oka, hogy a nővére esküvőjén “rosszul” viselkedett. Kérdeztem mégis ez mit takar. Hozzáteszem nővére hét hónapos terhes volt ekkor. Az történt, hogy elmentek és képvágásig itták magukat. Rá nézetem, és csak annyit tudtam mondani, hogy ezen még csodálkozik. Azóta sem isznak kevesebbet. Sőt, mint kiderült ha ideges vagy elszabadulnak akkor dohányzik is. Néztem magam elé, és azon gondolkoztam mit rontottam el. Ki volt az a aki egy nagyszerű csajból egy leélt lányt csinált? Megkértem, hogy a tablóképből majd ha eljön az ideje, dobjon meg egyel. Megint csak sikerült sokkolnia. Azon gondolkozik magántanuló legyen, és nem tanul tovább. Már nem tudtam mit gondoljak. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfogom, és rendbe teszem az életét.
Felhúztam magam, és mentem fizetni. Igaz ez nem sikerült. Ő fizetett. Egy darabig együtt mentünk. Elköszönéskor kiderült, hogy Sparba megy. Az nekem is jó, így még kicsit vele maradtam. Kíváncsi voltam mi lesz még. Ez alatt a séta alatt tudtam kicsit jobban megnézni. Fura volt látni, hogy egy olyan póló van rajta, amit igaz ő szeret, én legrosszabb napomon sem veszek fel. Mellé egy olyan leggings ami egyáltalán nem ő volt. Ezt még elfogadtam volna, de látni lehetett minden kis felszedett felesleget. Ha lett is volna még valami, ez után az is elszállt.
Az üzletben aztán kiderült, hogy minden házimunka az ő dolga. Sőt még a füves sem hajlandó Attis lenyírni. Megvan a véleményem, de neki csak azt mondtam, hogy ezt választotta ne nyavalyogjon. Nem fűztem hozzá, de bármikor változtathat rajta. Aztán előttem vett egy pizzát. Tudtam már végérvényesen megváltozott. Az az akaraterő ami nekem annyit adott, mind elveszett. (Most a kutyáról nem mesélek, felesleges.)
Mikor elváltunk, elárultam, hogy a masszírozás már nagyon kéne. Meglepett, hogy neki is. Kicsit eltátottam a szám, és felötlött bennem a kérdés: “Mi a fenét csinál akkor Attis, és mért vagy vele?” Csak annyit mondtam hangosan, hogy akkor majd egyik délután lelazíthatnánk egymást. Visszavágott, hogy már “végzett” masszőr. Erre annyit mondtam. Egyszer megcsinálod utána tudom. Ismersz gyorsan tanulok. Pár pillanat múlva már vitte is a busz még messzebb attól aki volt.
from WordPress http://starwish.hu/2016/10/talalkozas-lenaval/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése