Sorsvonalak

Nem ezt akartam előbb megírni, sőt EFOTT élménybeszámolóba bele is kezdtem. Viszont ez izgalmasabb, a saját példámon át mutatom meg létezik e a Nagy Terv. Közben kikacsintok mások életébe is. Néhol csak utalok a dolgokra, továbbra is védve az embereket. Megint úgy írtam meg, hogy az félre érthető, de lássátok meg amit a sorok között mesélek, ne az emberekre koncentráljatok.

Az egészet 1998-bam kezdem, akkor mikor ez a blog is indult. (Naplóm.) Azon a nyáron döntöttek úgy, hogy nem mehetek gimnáziumba. Akkor lettem lázadó, az aki most is vagyok. Megkérdőjeleztem mindent. Már nem érdekelt a tanulás, igazából semmi. Így is fejeztem be a sulit. Felvettek egyik suliba, de visszadobtam, nem tetszett a szakma, inkább mentem máshova. Már ekkor érdekelt a fotózás, így kerültem Anyu ovijába. Ott fotóztam évzárót, már nem emlékszem, hogyan s mit. Léna ekkor ballagott. Még csak 2002-2003-at írunk. Következő évben ismertem meg Attis-t. Ha felvesznek gimibe, akkor nem kerülök abba a suliba. Még ekkor kezdtem el lejárni To-Rock-ba, és megismertem Tina-t.

Oké, itt több dolog is közrejátszott. Most kicsit kikacsintok. Tina, hogyan is került le egy lepukkant rock kocsmába. Suli után úgy döntött, hogy követi a legjobb barátnőjét. Más-más szakra kerültek. (A barátnője egy év után másik suliba ment.) Egyik osztálytársa hozta le. Fura mód ekkor elsőnek mikor lejött találkoztunk. Pedig én akkor egy másik Tina miatt mentem le. Komolyan Tina-t vártam, s kaptam, csak nem azt akire vártam. :D Többet nem is ment le mással oda, míg nyitva volt együtt jártunk le. Ó, mégis, hogyan ismerhettem meg. Talán párszor voltam lent egyedül. Egy ilyen alkalommal ismertem meg az osztálytársát, csak kérte mondjam ki Fastum Gél. Persze ne nevessek. Innen már nem volt nehéz ismerkedni. Így telt el négy év. Következő években nagyon nem jött össze semmi. Bevallom párszor gondolkodtam, hogy véget vessek ennek az egésznek. Csak a hitem még megvolt, hogy jöhet jobb.

Megint kikacsintok, Attis. Inkább vezetőm s barátom volt. Mikor megismertem, akkor volt az első szerelme Eszti. Bevallom nem tudom, miért mentek szét. Úgy emlékszem évekig együtt voltak. Sokáig, túl sokáig nem volt senkije. Volt egy komolyabb kapcsolata, de végül elváltak útjaik. Attis nem tud kapcsolatot kiépíteni. Nem rossz szándékkal írom ezt. Ezt látom, kicsit féltem is. Nem láttam még szerelmet a szemében, vagy akár csodálatot. Remélem, egyszer valaki ezt megváltoztatja benne, de addig még sokat fog hibázni, s csalódni. A párjával az elválásuk tavaly év elején volt.

Eljutottunk a történet lényegéhez. Ha mindez nem így történik, akkor nem fordulok be. Nem vesztem el az iskolákat. Nem ismerem meg Attist. Nem szenvedek a rokkantosítással, Ezek közül csak egy nem történik meg, akkor nem jutok oda, hogy EdE elkapjon,véletlenszerűen lemenjünk Shadow-ba. Ott nem ismerem meg Zsuzsit, majd a lányát. Akkor az egész nem bonyolódik tovább. Ehhez viszont kellet még egy sorsvonal Léna-é. Miután sulis lett, nem alakultak jól a dolgok. Kiközösítették (akár csak engem annó), s fenyegették. Nagyon messzire mentek. Mesélte, hogy ő is gondolkodott, jó lenne, ha vége lenne ennek. (Érdekes, hogy szerintem ezek a részek ugyan akkor voltak, mint nekem! o.O ) Végül másik iskolába került. Itt ismerte meg Zsuzsi lányát, aki alatta járt, de jó barátok lettek. Ha ez nincs én nem ismerem meg, hisz ő mutatott be neki. Neki, ki már évekkel előtte megkedvelt. A sors furán keverte a lapokat, s újra egymáshoz közel kerültünk. Viszont ha nem vagyok én, akkor most is oda járna, s valószínűleg nem ismeri meg Attist.

Talán látható, hogy egy-egy döntés, vagy változás mennyi mindenre kihatással van. Mi minden történhet, ha valahol ott vagy, vagy épp nem. Akár mikor úgy érzed elég volt gondolj erre. Ha akkor ott feladjuk, akkor most nem lennének együtt. Ez már szerintem kicsit túlmutat a életlenen, de elismerem előtettet lehet. Kicsit szubjektíven meséltem, de amit leírtam az így volt. Szóval Sorsügynökség várlak a magyarázattal! :P