Ugrás a fő tartalomra

Felégetett hidak

Régóta terveztem ezt a bejegyzést megírni. Érdekes módon az az ember vagyok, aki ha valamit lezár, akkor annak vége. Nincs tovább, legyen az egy kapcsolat, egy barátság vagy egy munka. Viszont nagyon nehezen hagyom el a dolgokat. Nem szeretem az elválást, de ha meg kell történni, akkor többet ne fájjon.

Valamikor 14 éves koromban kezdődhetett. Akkor hagytam ott a Keresztény Családi Gyülekezetet. Kétszer mentem vissza azóta. Érzelem mentesen, csak kérésre. Nem kellet volna. Aztán jöttek a kapcsolatok. Judit, Tina, többiek. Tényleg azt láttam, ha én véget vetek valaminek, hiába próbálok egy jó baráti kapcsolatot fenntartani, nem megy. Valahol mindig elsiklik a dolog. Ha nem, akkor kikopik az ember. Mintha, csak azért lettünk volna barátok. Ez sokszor volt igaz. Munkára is igaz ez. Nem mentem vissza dolgozni, ahol már voltam. Úgy hiszem, ha valami véget ért, akkor abból már megtanultam mindent amit kellet. Most jön a csavar, meg egy beszélgetés, ami hol igazat adott, hol elgondolkodtatott.

Léna kérésére felhagytam ezzel a nézettel. Felvettem a kapcsolatomat édesapámmal. Most is úgy érzem hiba volt, de neki megtettem. Örült, talán meg is változott, de én már lezártam. Bocsánat, de kicsit sem érdekel. Tiszta a lelkiismeretem, küzdöttem a kapcsolatért, ő adta fel. Értek a szóból. Ez után kaptam egy máik lehetőséget tesztelje, hogy én gondolkodok e rosszul. Léna elhagyott, és én próbáltam barátja maradni, még ha ez atomjaimra is szedett. Először görcsösen, hisz szerettem még, utána csak alkalmi szinten. Láttam beszéltünk, ha nem... Nem. Sokat küzdöttem azért a barátságért, sőt Attis barátságáért is. Egyetlen kérésem volt, csak külön találkozzunk. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra némák lettek. Értettem a szóból megint csak. Úgy jártam, hogy most nem én dobtam a fáklyát, a másik oldalról kapott tűzre a hidam. A végeredmény, viszont ugyan az marad, a híd elégett, nincs tovább. Pár hétre rá, kaptam pár kiabálást. Mint halottnak, a csók. Nem értettem, mit akar, de nem zárkózom el. Csak nem látom okát ennek. Vagy legyen normál barátság vagy semmi. Ezért is döntöttem, változtatok a szokásaimon. Életünk lehet egy időre összefonódott, s sokat tanultunk a másiktól, de az már nincs. A rémisztő az, hogy mennyire nincs semmi. Sem tisztelet, sem köszönet, sem szeretet az ő részéről. (Már nem az a lány akit megismertem.) Lényeg, hogy ezt a hidat nem én égettem porrá, mégis ugyan ott vagyok. Ezt bizonyítéknak veszem, hogy igen az én életem, olyan hogy ami elmegy az nem tér vissza, Rákellet jönnöm, én hiába ígérek bármit, ha a másik nem kér ebből, akkor nem tehetek semmi. Ezek után még kevesebb ígéretem lesz.

Volt egy 4-5 órás beszélgetésem egy spirituálisan nálam okosabb nővel. Sok dologra választ adott, s még több kérdésem lett. Alapjában a gondolkodásom nem rossz. Amit csinálok az annál inkább. Sokat mondom, én önző vagyok. Ezt is tartom legnagyobb hibámnak. Én azért kényeztetem a párom, mert ez nyugtat meg, s ettől érzem jól magam. Eddig úgy tekintettem erre, hogy mivel mindenkinek jó, ezt nem változtatom meg. Viszont igaza volt a nőnek. Amíg bármilyen módon önző vagyok, nem fogom érteni a szerelmet. A páromnak kell örömet szereznem, s nem az a lényeg, hogy én mit kapok cserébe. Sokat kell még gondolkoznom, de úgy érzem egy lépést már tettem. Amivel nem értettem egyet, hogy a szerelem szeretetté válhat. Mindig úgy tekintettem a párommal való napokra, hogy minden nap meg kell hódítanom. Valamivel újra s újra adni valamit amivel belém szerethet. Úgy szeretni, mintha az az első nap lenne. Mellette lenne, vele lenni, s mindig segíteni, támogatni. Nem akarom elhinni, hogy nincs egy lány valahol, aki mindig szeretne, s én is őt. Minden napot egy ajándéknak tekinteni. Reggel úgy ébredni, mint első reggelen, s éjjel úgy izgulni ahogy az első éjjel elaludtunk. Ebben hiszek. Meglehet őrizni a szerelemet.Mona és Kasper 12 év után

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...

A kennel

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót , de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben? Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt....

35. nap, egy kis merengő!

Véletlenül miközben a Nikit kerestem Facebook on bele botlottam a Dóriba. Egy olyan részét mesélem el a múltamnak amit lehet nem nagyon kéne. Lévén ezt Ő is látni fogja, mert bejelöltem. :D (Meg amúgyis olyan...) Dóri, ha jól emlékszem 4.-ben társult az osztályoz. A közelben lakott, így hamar barátságot kötöttünk. Megannyi emlék kötödik hozzá. Késöbb e barátságból adódóan ismertem meg Adrit (EdE nagy szerelmét), Danit és Dénest (ikrek), Kristófot, s még párakat. Apukája tesőr (volt?), náluk fogtam elöszőr fegyvert, és porcelán golyót. (Valószinüleg utoljára is.) Érdekes az anyukájára nem emlékszem. *-) Volt két macskája is, lehet innen a macska szeretetem... Most viszont egy másik történetet szertnék elmondani. Valamikor 5-ben lehetett, hogy eltörte a kezét. (Jó, nem ez a lényeg.) Egyik nap pedig overálban jött. Fura... Inkább nem is. Tisztán emlékszem rá. Felkar középig golt a jobb keze gipszbe. Egy rövid ujjú, rövid nacis, elöl zipzáros, fehér-sárga (föggőleges) csikos overál volt. ...