Ugrás a fő tartalomra

Inszomnia

Na jó nem egészen, de tényleg nem tudok aludni. Eljön az este, s félek, nagyon. Nem akarok az ágyba feküdni. Nem akarok egyedül ott lenni. Nem akarok az lenni aki voltam. Félek a sötéttől, hogy gondolkozzak, hogy érezzek. Csak akkor tudok aludni, ha világos van, vagy már nem bírok ébren lenni. Ettől még tudok aludni, 6-8 órákat. Viszont nem este. Mostanában mindig 3-5 óra közt feküdtem. Így sem jó, most sem érzem jól magam. A magány továbbra is emészt. Hiába zártam le, vagy tartok a jövőm felé. Rettegek attól ami előttem áll. Tudom, hogy ez így nem jó, de akárhányszor lefekszem keresem a test melegét, a hajat ahová elbújhatok, hogy megvédjen a világtól.

A másik, hogy egy időre bezár a blogom. Nem teljesen, de az igazán személyes részek, amik másról is szólnak el lesznek rejtve. Egy időre mindenképp. Ennek oka, hogy páran nem értik, ez a blog az enyém, amit írok csak rám tartozik. Nem kell olvasni, ha nem tetszik. Egyéni véleményem, nem erőltetem senkire. Mégis felhasználták ellenem, s ez nem tetszik. Itt akartam minden gondolatom leírni, kiírni ami bánt, s ami éltet. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy a jogok. Nem sértettem meg senkiét. Nem használtam valódi neveket (pár kivétel), hovatovább nem írtam le sosem a vezetéknevet. Az, hogy rálehet jönni ki ki, már nem az én problémám. A fotók amik az oldalon vannak mind személyes fotók, akár ha te írnál, s tennél ki képeket Facebook-ra, Tumblr-re, vagy Twitter-re. Szóval, csak a békesség miatt, kicsit csendesebb leszek. Igaz nagyon már nincs mit kiírni, egy poszt lesz még, ha megírom ami esetleg bántó lehet. Ezt viszont nem tudom mikor teszem láthatóvá. (Vagy az lesz az elejétől, s a pár nevet is megváltoztatom. Persze a nevek utalnak a tulajdonosára.)

Ennyit szerettem volna most...Visz az élet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...

A kennel

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót , de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben? Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt....

35. nap, egy kis merengő!

Véletlenül miközben a Nikit kerestem Facebook on bele botlottam a Dóriba. Egy olyan részét mesélem el a múltamnak amit lehet nem nagyon kéne. Lévén ezt Ő is látni fogja, mert bejelöltem. :D (Meg amúgyis olyan...) Dóri, ha jól emlékszem 4.-ben társult az osztályoz. A közelben lakott, így hamar barátságot kötöttünk. Megannyi emlék kötödik hozzá. Késöbb e barátságból adódóan ismertem meg Adrit (EdE nagy szerelmét), Danit és Dénest (ikrek), Kristófot, s még párakat. Apukája tesőr (volt?), náluk fogtam elöszőr fegyvert, és porcelán golyót. (Valószinüleg utoljára is.) Érdekes az anyukájára nem emlékszem. *-) Volt két macskája is, lehet innen a macska szeretetem... Most viszont egy másik történetet szertnék elmondani. Valamikor 5-ben lehetett, hogy eltörte a kezét. (Jó, nem ez a lényeg.) Egyik nap pedig overálban jött. Fura... Inkább nem is. Tisztán emlékszem rá. Felkar középig golt a jobb keze gipszbe. Egy rövid ujjú, rövid nacis, elöl zipzáros, fehér-sárga (föggőleges) csikos overál volt. ...