A tegnap esti csúnya berúgás után, úgy érzem magam mint Fluor Tomi. Ja, mikor az ominózus felvétel kikerült. Nem emlékszem mit csináltam, most meg egyfolytában bocsánatot kérek. Egy kicsit félek a következményektől, de azt sem tudom mik történetek.
Mindegy, a lényeg, hogy bocsánat ha megsértettelek, pusztán az alkohol beszélt belőlem. Tanultam hibámból, s egy jó darabig nem hiszem, hogy iszok. Mondjuk utcára sem megyek…
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése