-Elhittél mindent, amit mondtam. - szóltam. - Nem volt más, mint olcsó hazugság.
Hosszan nézett engem, tudtam ha tehetné megölne a szemével.
- Mért most, mért kell mindent tönkre tenned?
- Nem értheted, csak egy voltál a sok közöl. Egyetlen a legfontosabb. Beléd szerettem… - Vallottam be neki.
- Akkor mért hagy így itt? Mért nem maradsz velem?
Lehajtottam a fejem, némán tátogtam. Nem tudtam mit mondtani. Féltem neki elmondani, hogy ha engedem magam végzetesen beleszeretek. Most fájdalmasan, de még eltudok szakadni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összetörjek valaki miatt.
- Nem lehet. Sajnálom. - Lassan elfordultam tőle, és elindultam az ajtó felé.
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése