-Elhittél mindent, amit mondtam. - szóltam. - Nem volt más, mint olcsó hazugság.
Hosszan nézett engem, tudtam ha tehetné megölne a szemével.
- Mért most, mért kell mindent tönkre tenned?
- Nem értheted, csak egy voltál a sok közöl. Egyetlen a legfontosabb. Beléd szerettem… - Vallottam be neki.
- Akkor mért hagy így itt? Mért nem maradsz velem?
Lehajtottam a fejem, némán tátogtam. Nem tudtam mit mondtani. Féltem neki elmondani, hogy ha engedem magam végzetesen beleszeretek. Most fájdalmasan, de még eltudok szakadni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összetörjek valaki miatt.
- Nem lehet. Sajnálom. - Lassan elfordultam tőle, és elindultam az ajtó felé.
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése