Megfakult emlék
Kikoppot emlékek, elfeledett élmények
Évek távolságából, merengve vissza nézve
Fájón felszinre bukkanva, lesznek rémképek
Elmúlt szépidőket siratva, pilannatokban élve
Elfogadni sose fogom, hogy mindennek vége
Hiányzik hangod, arcod, szavad, kacagásod
Mindeketten sötét időt megjárva, egymás karjában
Biztoságot a másik lelkében megtalálvaLassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorátElhittem, hogy jobb is lehet, szerelmed enyém lehet
Szavakkal védtek, óvtalak téged, vigyáztam lépésedet
Beszélgetésekben teletek tova, gyorsan az évek
Változtunk ahogy az élet előre ösvényén haladunk
Csevegések elmaradtak, a barátság idővel megszakad
Hiányod bennem éget, arcod álamimba felrémlett
Közben én is más lettem, utam feléd nem engedett
Hangod fülembe csak emlékként csengget nekemLassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorátFelnézve az égre ma is várom a pillanatot
Hogy megszólalj, és arcod újra ragyogni látom
Kéz a kézben sétálva, csókod méz izét érezve
Csak ketten legyünk, s más ne létezzen nekünk
Tudom ez ábránd csupán, álom nem több talán
De hiszek benne, s ez tart már csak életben
Keresek a tömegben hátha feltünsz benne
De már csak álmaimban lellek téged kedvesLassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorát(2010. VIII. 31) (Réka, Tina, Móni)
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése