Voltunk ma Tescoban, hogy meg nézzük van-e külső winyó. Persze csak drágán volt, olyan amit tárhelyileg elég lett volna. Persze az új Tescos csomagmegörzőbe sikerült belezavarodnom, minek hála benn ragadtak a cuccaink. Félóra múltán jött egy szmpatikus úriember s kiszabadította szenvedő táskáinkat (meg a cola-t). Volt egy elveszett kislány is a vevőszolgálaton, miután kibeszéltük Tinával, hogy mi nem vesztenék el a lányunk. Azt mondta: "Szegény lány nem is vette észre, hogy el van veszve, míg el nem veszett!" Utána voltunk Árkád, ott sem volt winyó, ráadásul a pc boltba se értünk vissza időben 17 órakor bezárt! Ehhhrrr! Elugrottunk, hát a konzolboltaba, ott félig egy Burnout-tal lettem gazdagabb (holnap veszem meg). Mekiben ettünk egy M... Menüben! :D Aztán haza jöttünk!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése