Lassan jött felém, rajta fekete csipke boléro volt, hozzá illő rövid ruhával. A fűző az elején úgy követte alakját, hogy már a tekint is leszakihatta volna. Hosszú lábaán a fekete harisnya alól kitünt fehér lába. Ekkor már biztos voltam, hogy vápír. De ő csak közeledett. Akartam, tudni akartam. A szemébe néztem. A barna amit láttam nem volt emberi. Bekebelezett és elnyelt egy hossú pillanatra. Mikor kinyitottam a szemem. Már közelről láttam kigyózó barna haját. Illatát a számban éreztem, nem tudtam ellenálni. Csak a vágy marad a teste iránt.
Egy kis probléma volt csupán, a fegyver nála volt, a tár pedig nálam. Iró dögös volt a bőr overállban, ahogy az üres fegyvert fogta. Barna haja lágyan omlott a vállára. Mellei még így is látszottak. Már nem tudtam, mit akatok. De, meg kellene ölnöm. Ő a célpont. De istenkém a lába, hogy feszülhet valakire igy egy ruha? Nem. Első a munka, semmi nem számít. A dög most nem megfordul. Oh, a gericének íve, és az a fenék! Leteperem, most nem menekülhet, vagy szex, vagy a halál!
Az ésheg amit éreztem leírhatatlan volt. A vér kellet, nem érhettembe mással, s nem is akartam. Az emberek körülöttem boklásztak. Éreztem a sziverésük, a város szívveréset. Valahol távol verekednek éreztem az illatát, a vér édes-fémes illatát. És elkezdtem rohanni a szag irányába. Mikor megláttam a hullát a maradék eszem is elvesztettem. Az a kis szívdobogás mentett meg, De lelkem ott kárhozott el!
Egy csókkal kezdődött. Lágyan lanylta végig a férfiasságom, és vette a szájába, éreztem, tudtam hogy túl nagy vagyok. Egyszerre kapott be, eltüntem a szájába. Éreztem amint a nyelve mozog a szerszámom allat. Egyszer csak elengedett, majd újra elkapott, és mégegyszer, és mégegyszer. Életemben nem éreztem hasonlót, minta egy selyem szallag fogná körbe a dákóm. Lassan élvezettel végig nyalt. Kicsit megmutatta a fogát. Majd följebb mászott. A melbimbóm báta , hogy nem fogtam meg. Ágyékát nekem dörzsölve, a nyakamat szívta. Kicsivel késöbb, ahogy egy csókot lehelt ajkamra úgy csuszott rám hogy a selyem semmi. Meleg volt és tágas, lágyan mozgott, és ritmusosan. Majd gyosult az ütem, majd mégjobban, s jobban míg el nem élveszünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése