Igaz itt még nem látszik, de beadtam a jelentkezési lapom szociális ápoló - gondozó extico-ra . (Meg angol kezdőre.) Az angol mégse lepett, de az hogy a másikon még csak nem is látták a jelentkezésem… Mindez 11-től 2-ig tartott mire kiderítettem. Először elérhetetlenek voltak, utána foglaltak, meg bunkók is. Holnap kell mennem “pót” jelentkezésit írni! Majd utána mesélek, meg talán lesz hang anyag is, ha találok neki tárhelyet!
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése