Néha nem értem... Anyámat. Most akkor, hogy is van? Ha öcsém próbálkozik kijavítani félre csúszott életét, akkor én le vagyok sz**va? Hiába ígérek, vagy mondok bármit? Hát úgy látszik. Az öcsém előttem. S ráadásul az kistesókám nem is mutatja, hogy megbánná. S ez zavar! Már csak ennyi voltam. Ja s meglepő módon esett kb. 10 cm hó, de el is olvadt!
U.I.: Ma nem volt semmi, ami a nap mondata lehetne. :'(
Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése