Álom… Mert elhiszem.
Vágyom, hogy úgy legyen mint szeretném. Tudom, hogy jobb lenne úgy, mint képzelné. De ki vagyok én, hogy ami most van megváltoztassam. Megtudom változtatni… Elhinni, hogy mindez nem álom. Vágyaimon áttiport keserű valóságom. Minden lépésével lerombolt egy álmot. Építkezem, mindenem e kicsin légvár.
Agyam oly dolgokat sző miközben pihenek, hogy nincs menekvésem. Minden reggel egy gondolattal ébredek. Ami egész nap elkísér csendesen. Váratlan felbukkan elmém tengerében. Elmosva mindent mire figyelnem kellene. Majd ahogy jött, oly hirtelen, csendesen elvész mérhetetlen mélységekben.
Mért hiszem, hogy álom ez?
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése