Munka után értem haza, szürke nap volt a munkában is, az időjárásban is. Bár most már meg látszott a hó, s szépen havazott. De most ahogy beértem a lakásba valahogy más volt a ház. Valami történt vele… Éreztem a különleges illatokat a konyhából, a fények játéka is más volt, mint szokott lennni. Így hát kiváncsian léptem a konyhába, bár kedvesem nem láttam, a tűzön készült az étel. Belelnéztem, meg nem ismertem, de az illata elbóditott. Ez után fordultam az étkező felé…. Meglepetésre teritték, gyergyák s a kedvesem volt ott. Fekete laxex overál rajta, ami az ügyes gyergya elhelyezések miatt úgy hatott mintha egy hibátlan második bőr feszülne rajta. A gyertyák tánca a tökéletes volt a ruhán. Ekkor megis szólalt bársonyos szép hangján: “- Elöbb a vacsora!” Nem volt mit tennem, szépen leültem az asztalhoz, s Ő felszolgálta nekem az ételt. Majd szép lasssan elköltöttük. Közben beszélgetünk hogy telt a napom, és hasonlók.
Majd utána be ment a hálószobába, s várt rám… Izgulva, félve egy kicsit mi lesz majd be léptem a szobába. Az ágyon ülve fogadott. Kezével intett, hogy menjek oda. Nem késlekedtem. Lassan élvezettel vetköztetet le, de nem engedte, hogy hozzá érjek. Miután már nem volt rajtam semmi, felált elöttem s a zippzárt lehúzna láthatóvá tette mit is akar tőlem. Szép lassan leült a derekamra, s így hatoltam belé. Kinzótt hogy nem érhetek hozzá, de talán ez volt benne a jó is. Éreztem ahogy közeledünk a csúcs felé, s ahogy az overáll allat bőre befüled…. Ezután már nem bírtam, hozzá értem!
(Régi 2007-es, Tinának írt szösszenet!)
Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése