Szép derüs reggel volt. Az ablakban a rózsa épp kibújt a napfényre. A város ébredezett. Én a kávémat ittam. Sinri a szobában aludt. Oda sétáltam az ajtóhoz, s néztem. Oldalán feküdt, ében fekete haja, a párnán olyan volt, mintha egy kis tintát cseppentetünk volna oda. Arca hó fehér, teste a takaró allat is tökéletes. Oda mentem, a kávém illatásra mint mindig, most is megébredt. Hunyorogva nézett rám. Oda nyújtottam neki a bögrét. Kétkézzel fogta meg, de felülni még lusta volt. Fogta, minta az lenne az óra ami ébreszti. Szeme sakrából rámnézet, játékosan elmoslyodott. Értettem mit akar. Elvettem a bögrét, ő kicsit feljebb csúszot. Mellé feküdtem, és úgy itattam. Nem szólaltunk meg. Csak élveztük a koffeint melegét. Gyorsan elfogyott, így más játék után nézett kedvesem. Mellkasomra feküdt, és hallgata szívverésemet. Kis idő múlva a hasamon kezde dobolni az ütemet. Elnevettem magam, átöleltem s egy csókot adtam neki. Már látszott rajta, hogy felébred. Szemében játékosság volt. Ráült a hasamra, és a ticseimmel játszott. Végig simítottam haját, le egészen a derekáig. Megfogtam topja szélét, és felfelé húztam, de Sinri nem engedte, hogy levegyem. Karját az oldalához szoritotta. Nem adtam fel, ilyen könnyen. Felülről támadtam. Nyakát csókoltam, haladtam kis lépésekben lefelé. Ujjam a top pántjába akasztottam, s lehúztam a vállán. Haja rejtekében folytattam, a csókokat. A mellén játszottam kicsit. Gyengéd harapással késztettem a bimbóját, hogy kemény legyen. Közben a másik kezzemmel, már a másik pántal babráltam. Mikor úgyéreztem, a áttérhetek a másik oldalra, kezemmel fojtattam amit elkezdtem. Sinri szenvedélyesen sóhajtozott. Nyelvem táncolt a bimbón, s kicsúsztatam kezeit a topból. Haja hosszan omlott le a hasáig, s takarta el mellét. Haladin kezdem tovább mikor megszólat a telefon. Sinri rám nézett, de az övé volt fontos. Egy utólsót csókoltam mellére, s vissza segítettem felsőjébe. Szomorúan figyeltem, ahogy telefonnal a kezében, elsiet a fürdőszoba rejtekébe.
Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése